"Érzékenységét Chopin-i mértékkel lehetne mérni."
Kocsis Zoltán, Parlando, 2010
01Rólam
Zongoratanulmányaimat hatéves koromban kezdtem Becht Erikánál egy speciális újra-komponálási módszerrel. 17 évesen Moszkvában megnyertem a Louis Braille zongoraversenyt, majd a Bécsi Zeneakadémián eltöltött két év után a Torontói Royal Konzervatóriumban Leon Fleisher növendékeként szereztem művészdiplomát. Hazai mentoraim, Kocsis Zoltán és Vásáry Tamás voltak.
02Események
03Fotók, videók
„Hangszíne és érzékenysége a mélységes csendben és odafigyelésben válik egyedivé...Tamás nem zongorázik, Tamás muzsikál...”
„Sok közönség nélküli, közvetített koncertet láttam az elmúlt egy évben, és volt már többször hasonló élményem. Ilyenkor mindig nagy hálát éreztem a művészek iránt. De ez most mégis más volt. Talán éppen az fokozta fel ennyire az élményt, hogy egy olyan művész adta nekünk, akinek a puszta életben maradása is csodával határos volt. Tamás „csakazértis” életben maradt és igazi művésszé vált, hogy elénk tudja varázsolni a teljességet. ”
„A természetes megszólalás könnyedségével bánik a hanggal, ezáltal a lehető legközelebb hozza a zenét a hallgatókhoz.”
„Selyembe csomagolta a lelkem...”
„Én csak írni tudok, de Tamás ujjaival az Isten üzen...”
„Ilyen érzékletesen láttatni alighanem csak az tud, aki maga nem a szemével, hanem a lelkével lát.”
„Előadói stílusa rászolgált a legmesszebbmenőbb elismerésre,...”