Marta Emlékforgácsaink a november 6.-i Kocsis Emlékkoncert előtt, szeretettel küldöm, olvassátok és hallgassátok, ezt a számomra felejthetetlen együtt muzsikálást, Schubert Katonaindulóját...
https://www.youtube.com/watch?v=pmR1dcaa_0U ... See more
’Nincsenek véletlen találkozások. Minden véletlennek hitt találkozás -kerültél oda, ahol éppen ő is volt. Éppen elérted a buszt, nem jobbra fordultál, hanem balra, csokira vágytál, de nem volt a kedvenced a boltban, így át kellett menned a másikba, stb… Közben a másik ugyanilyen „véletlenek” sorozata által jut el ugyanoda, ahova te.
Ezek azok a dolgok, amiket tudatod véletlennek hisz, ugyanakkor ezek mind tudatalattink tökéletes tervének részei, ami által pont oda vezet, ahol akkor éppen lenned kell.
Egyetlen találkozás sem véletlen: minden szereplő okkal érkezik az életedbe, és marad ott mindaddig, míg szerepe van, vagy közös feladatotok van. Lehet, hogy az egyik kapcsolat, csak elindít egy úton, egy másik felhívja a figyelmedet egy tanulmányra, egy harmadik nyomán épp megúszol egy balesetet, a negyediktől megtanulsz egy nagy igazságot, ami miatt másnaptól másképp tekintesz az emberekre.
A kapcsolatok – többnyire – megszületnek, tanítanak – a láng idején és a lila köd oszlásakor is – és végül valamilyen végpontra jutnak.
Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb - csak, amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.’
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)
Majdnem három évtized telt el azóta, amikor egyik kedves tévéműsorom, a Fabula felvételének szünetében meséltem Zolinak Tamás fura zenei érzékenységről, kezdeti klimpírozásáról, akkor még olyan kicsi volt, hogy a billentyűket is alig érte fel, de már dallamokat transzponált. Zoli figyelmeztetése, hogy ez nem játék -, óriási ajándék volt! -, mert a tehetség fura dolog, és ha nem figyelnek rá, többet árt, mint használ, De vajon miért éppen a Marseilles? – tűnődött csodálkozva. – Azt tudod, hogy Goethe szerint nincs is tehetség? Csak szorgalom? Szerintem is csak jelek vannak, hogy valakit mi érdekel, arra meg a környezetnek kötelező figyelni és segíteni. - Másnapra már megszerezte Becht Erika telefonszámát egy különös, Radoséktól származó üzenettel: - Erikát nemcsak Budapest, hanem Magyarország legjobb tanárának tartják, aki kicsikkel foglalkozik -, mondta -, Radostól tudom, és ő nem téved! Hívd fel! – Erika csodás lénye lassan beköltözött az életünkbe, és a szerepe meghatározta Tamás sorsát. Még a pótanyaság is gyenge kifejezés ahhoz, amit egymás iránt éreznek. Sehol sem lennénk nélküle!
Kocsis Zoltán korai segítsége után, ez a három évtizeddel későbbi New York-i találkozás újabb lényeges fordulatot hozott Tamás életében. Pár nap múlva a Carnegie Hallban hallotta először, egy olasz nemzetközi zongoraverseny győzteseinek koncertjén, ez a New York-i fellépés ajándék volt: - Te voltál az egyetlen, akire érdemes volt odafigyelni -, mondta Zoli a szünetben, amitől én levegő után kapkodtam -, olyan volt a Mozart játékod, mint amikor egy német sörös hordóba beledobnak egy igazán finom, francia bort. És ez a bor te voltál.” - Hogy mekkora ajándék volt ezt hallani, ahhoz nincsenek szavak! Folyamatos együtt muzsikálások követték ezt a találkozást, a MÜPÁ-ban Mozart, Pécsett Chopin, Szegeden pedig Liszt zongoraversenyekkel. De kamaráztak a Parlamentben, Schubert négykezeseket játszottak, és az ő kérésére tanult meg egy Beethoven szonátát, amivel ők indították el a Beethoven emléknapokat a Várban.
Zoli figyelme és szeretete felbecsülhetetlen ajándék volt.'
Nagyon sajnálom, hogy a könyvem megjelenését - AKINEK A MADARAK CHOPINT ÉNEKELNEK - már nem érte meg, de a róla szóló részleteket olvasta, és nevetve rábólintott. Hirtelen halálát képtelenség feldolgozni. Tamás olyan vigasztalhatatlan volt, hogy sokáig még a Müpát is elkerültük, mert zenei élmények tucatjával számára az épület is Zolihoz kapcsolódott. Egy évig minden koncertjén az emlékét idézte, és Neki ajánlotta zongorajátékát. Aztán arra kért, hogy tegyem a fényképét a zongorára, mert érezni akarja, hogy vele maradt. ... See more
