Mozart zongoraversenyében a szólisták és a zenekar játéka tökéletes egységet alkotott, játékuk szinte egybeolvadt. Vásáry a második szólamot játszotta és egyúttal vezényelte is a zenekart. Az első szólamot Érdi Tamás előadásában hallottuk, aki élénkségében és játékosságában tökéletesen passzolt Vásáry játékához, olyan érzése volt az embernek, mintha egy zongora szólna.

KOBERT MAYCOC: GUARDIAN
2007. május 2.
London Barbican Center

Március 14-én a Gh. Dima Zeneakadémia Stúdiótermében, régrõl ismert, kedvelt fiatal magyarországi vendégmûvészünket, Érdi Tamást köszönthettük. 1999 áprilisában hallottam õt ugyanitt, egy vegyes mûvekbõl összeállított szólóesten, és úgy éreztem, hogy a rendkívüli tehetséges fiatal mûvészt a kolozsvári közönség a szívébe zárta. “Érdi Tamás, Kolozsvár visszavár!” – írtam akkori cikkemben. Vártuk is nagy érdeklõdéssel, hiszen tudtuk róla, hogy az azóta eltelt néhány év alatt, konok kitartással, kemény munkával, de annál nagyobb zeneszeretettel dolgozott tovább, nemcsak az otthoni megszokott környezetben, hanem Bécsben és Kanadában is. Érdi Tamás Chopin-estje felülmúlta várakozásunkat. Annak ellenére, hogy kisgyermek kora óta nem láthatja a világot, Chopin miniatûrjeinek világában jobban mozog mint sok látó zenész, hisz õ a lelkével lát: látja a milliónyi színt, amit elénk varázsol, látja a csörgedezõ patakot, a nyugodt természetet, a háborgó világot, és érzi, talán hangsúlyozottabban, az emberi szív, s ezen belül a Chopin-i világ rejtett érzelmeit.
A chopini gazdag életmûbõl Érdi Tamás a legszebbeket válogatta csokorba…… Az érzelmi magasságokat és mélységeket éretten átérzõ fiatal zongoramûvész elõadásában a nosztalgikus alaphangulatú ballada olykor lemondásig szomorú érzelmei mellett, az öröm pillanatai is felderengtek. A két Nocturnben (c-moll, é-moll) Érdi Tamás gazdag zenei nyelvezettel mesélt. Költõiségében fájdalmas, világba lehelt sóhajtások mellett, szenvedélyek felkorbácsolása és nyugalomra parancsolása ellenpontozta egymást. A három Keringõben a fájdalom és háborgás, a tánc lenge könnyedsége és a kottasorokban elrejtett lengyel folklór ritmikussága szépen megformált ellentétpáronként hatott. A különbözõ technikákat alkalmazó négy etüdben, a technika és érzelem mûvészi elõadásba forrott össze. …..
A cisz-moll Fantázia-Impromtuben a brilliáns menetek mellett a határozottan használt forte csak bevezetõje volt a bensõséggel megformált, vallomásszerû középsõ résznek. A csillogó visszatérést a távolból visszaköszönõ emlék zárta. Az Andante Spianato és nagy polonéz mintegy összegezte azokat a mûvészi megoldásokat, amelyeknek Érdi Tamás mestere. Az ízléses romantikus, szépen felépített kerek gondolatok, a leheletkönnyû éteri menetek, a muzikális vonalvezetés, a pontozott, feszes, határozott ritmikából kibontott szép melodika a lélek tükrén átvált szerves egésszé.
Érdi Tamás elõadó mûvészetével az emberi élet azon valódi értékeit közvetíti, mint a lelki jóság/szépség, a szeretet és a zene, a mûvészet iránti alázat.

Érdi Tamás Chopin-estje
Kulcsár Gabriella
Szabadság kolozsvári közéleti napilap
márc.16. 2005

2005. február 11-én újabb próbakoncertet láthat és hallhat a közönség a Nemzeti Hangversenyteremben. Az est fellépõi Érdi Tamás zongoramûvész és barátai.

A mûfaj ezúttal kamarazene, annak minden intimitásával és temperamentumával. A darabok között szerepel ballada, altatódal, szonáta, versenymû sõt operanyitány is. A fellépõ szólómûvészek három kontinens tehetséges fiatal zenészei a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok közremûködésével lépnek pódiumra. Az est karmestere Pál Tamás.

Akinek ilyen barátai vannak az csak egy szerencsés és boldog férfi lehet. Érdi Tamás szerencsés és boldog, pedig az élete nem úgy kezdõdött, ahogy arról álmodni szoktak. 1979-ben koraszülöttként jött világra, életét megmentette az inkubátor, de szeme világa odaveszett a hibás kezelés következtében. Kapott viszont egy olyan képességet, a zenei tehetséget, ami ritkán adatik meg az embernek. Mert aki 15 évesen a Tavaszi Fesztiválon Mozart A-dúr Zongoraversenyét játszhatja, két év múlva Moszkvában elsõ helyezést ér el a Louis Braille Nemzetközi Zongoraversenyen, 20 évesen két Mozart CD-je jelenik meg, rendszeresen koncertezik a világ különbözõ pontjain, a Carnegie Hallban, a Lincoln Centerben – egyszerûen irígylésre méltó különleges tehetség.
2002-ben a torontói Royal Conservatory ösztöndíjasakét mûvészdiplomát szerzett Leon Fleisher tanítványaként. 2003-ban Schubert, 2004-ben Chopin CD-je jelent meg. Magyarországon a Lions Klubok szervezete az év zenei teljesítményéért nívódíjjal jutalmazta. Zongorajátéka megrázó szépségén túl a muzsikálás túláradó öröme hallatszik a felvételekrõl. Figyelemre méltó, hogy ha a test nem is tökéletes, a lélek mégis kitöltheti a tátongó ûrt. Elszántsággal, bátorsággal, sok munkával vaksötétben is varázslat születik.

Vanessa Diamond, a gyönyörû kolumbiai származású USA-ban élõ mezzoszoprán a hangverseny énekes szólistája. Hazáján kívül fellépett már Olasz- és Franciaországban is. Operaszerepei mellett szívesen tesz eleget koncertfelkéréseknek is.
Hiroko Sasaki japán mûvésznõ a zongoránál váltja fel Érdi Tamást. A fiatal hölgy az angliai Yehudi Menuhin iskola után Torontóban szerzett diplomát. Játszott a világ számos koncerttermében (legutóbb a londoni Philharmoniával), és nagy sikerrel debütált a New York-i Carnegie Hallban.
Jamila Musayeva kivételes tehetségû hegedûs. Különleges hangzású neve azerbajdzsáni származására utal, de ma már Németországban él. Fiatal kora ellenére számos koncertet adott Európa nagyvárosaiban. 2003-ban az “Év legjobb hegedûse” címet is elnyerte. Most a Bécsi Filharmonikusok egykori koncertmesterénél Daniel Gaede hegedûmûvésznél tanul.

2005. február 8.

Ez a Chopin nem a zongora poétája, nem a melankólia, a spleen költõje, nem a reménytelen, tört szerelem dalnoka, nem a romantikus elvágyódás szenvedõ-szenvelgõ hérosza, ahogyan megismerhettük, megszokhattuk nagyon nagy elõadók nagyon nagy elõadásaiban is. Ez a Chopin merõben más. Ez a Chopin friss, eleven, életteli, ez a Chopin a lobogó, zabolátlan látomások komponistája. Egy eleven, szenvedélyes, minden izében megélt élet realistája. Minden hangjából, frázisából, harmóniájából képek, emlékek, történések fakadnak zenévé: arcok, tájak, napkelték, viharok, csillagfényes éjszakák, bálok, kacsók, kivillanó bokák, levelek, flörtök, vallomások, szerelmek, megcsalatottságok? Színek, formák, árnyalatok káprázatos, szívet melengetõ kavalkádja. Ennyire látni a zenében, ennyire láttatni a hallgatóban, aligha képes más, mint egy születése pillanatától vak, de lelkében annál több fényt hordó kivételes tehetségû zongorista, mint Érdi Tamás

Nõk Lapja
Szegõ András
2004 november

’….nagy élvezettel figyeltem, mennyi színt tud kikeverni azon a hangszeren, ami talán nem is igazán Chopin-mûvek megszólaltatására alkalmas, Maga azonban megszelídítette – mint a rókát a Kis Herceg. Csodálatos tónusokat, fátyolos pianókat és kristálytisztán gyöngyözõ passzázsokat varázsolt elõ minden erõlködés nélkül, bámulatos könnyedséggel, olyan természetesen és magától értetõdõen, ahogyan többnyire csak a nagy öregek képesek zongorázni. Azok, akik már rég nem a részletekkel bíbelõdnek, mert megértek rá, hogy a mûvet a maga teljességében, egészként érzékeljék, és ezt az élményt adják tovább a közönségnek. Tudja, a maga szuggesztív elõadásából pontosan az az erõ, õszinteség, és szelíd állhatatosság árad, ami az elsõ pillanattól az utolsóig lebilincseli, és magával ragadja az embert. – A CD anyagában különösen értékelem a ritmus magabiztosságát, az ékítmények finom és sokszor pengeéles kivitelezését, a kifejezés gazdag, de sohasem érzelgõs romantikáját. Gyönyörû világ a Magáé, kedves Tamás, köszönöm, hogy kedvemre bolyonghatok benne.’

KERÉNYI MÁRIA
2004. október 18.

Érdi Tamás Chopin koncertje a Kogart Házban.

Itthon a háború után Ferenczi György volt az elsõ számú Chopin-játékos. Az a mûvész, akirõl egy lexikon teljes joggal írta:” játékstílusa utolsóként képviselte a 19. századi hangversenytermek, zenebaráti otthonok sajátos elõadásmódjának jellemvonásait” Ferenczi visszavonulása után sokáig senki sem vállalkozott arra, hogy reflektorfénybe állítsa a mazurkákat, noctürnöket, valcereket és polonézeket, balladákat és scherzókat. Kivéve talán Vásáry Tamást, de az õ pályája három és fél évtizeden át Magyarországon kívül zajlott. Éppen ezért volt hatalmas jelentõségû, hézagpótló vállalkozás, amikor három éve Bogányi Gergely egy sorozatban Chopin összes zongoramûvét eljátszotta. És ezért fontos, hogy Érdi Tamás személyében most újabb fiatal vállalkozott a cseppet sem könnyû feladatra: a napokban Chopin albuma jelent meg a Hungarotonnál, és péntek este lemezbemutató koncertet adott a Kogart Házban. Mûsorán a g-moll ballada, három etûd, három keringõ és három nocturn, a Fantaisie Impromptu és befejezésül a Nagy Polonéz szerepelt. Technikailag is kifogástalan, mértéktartóan stílusos, de mindenekelõtt érzékeny, költõi szépségû interpretációnak lehettünk részesei. A huszonöt esztendõs muzsikus az elmúlt tíz évben már többször bizonyította eredeti tehetségét, de alighanem ezzel a programmal érett felnõtt mûvésszé.

Retkes Attila
Magyar Hírlap
2004. október 18.

Szinte hihetetlen, hogy ez a vékony, félénk, törékeny, halk szavú fiú, ilyen érett produkciókra képes! Mivel is kezdhetné koncertjét egy Bartók nevét viselõ épületben, mint a névadó Improvizációk magyar parasztdalokra címû mûvével, természetes, nemes gesztusként a vendéglátók felé. Rögtön a nyitószámban megmutatja milyen csodálatos érzelmi mélységek rejtõznek benne. s ötéves korában megkezdett, kitartó szorgalmas zenei tanulmányok eseményeként milyen bravúros elõadóvá, hangszere mesterévé vált. A mû kimondhatatlanul sok rétegét képezte le magának, szinte újrakomponálva azt. Helyenként lehengerlõen erõteljes, lendületes, meghazudtolva korát, megjelenését, helyenként pedig annyira finom, és érzékeny, hogy szinte fáj, amikor megnyikordul egy szék a nézõtéren. Az utolsó hang is éppen addig rezeg még, amig éppen el tudja viselni az ember érzelmi kitörés nélkül, mintha nem is tudna elszakadni hangszerétõl soha. Jelentkezik is az eredmény, a hallgatóság akkora zajt csap, mint egy stadion megvadult szektora hálórezgés idején……a balladai futamoknál villan elõ legmarkánsabb virtuozitása. Kényszert érez az ember, hogy beleélje magát az elõadó helyébe, s maga elé képzelje a képeket, melyeket õ maga soha nem láthatott. Illatozó, friss, levegõs, zöldellõ rét, sebesen futó csermely, guruló gyöngyök képe tör elõ, aztán hirtelen vissza a valóságba, ugyanaz a szmokingos, törékeny alak, szenvtelen arccal, fekete szemüvegben a pódium közepén játssza versenyhangszerén a költészetet…..az utolsó ráadás mi is lehetne más, mint Bartók este a székelyeknél, újra Bartók. Vastaps, bekiabálások, bravó, füttyök! Érdi Tamás bizonytalanul hajlong. Segítõje kivezeti. Újra, és újra visszajön. Már látni, hogy mosolyog.

Dunaújvárosi Hírlap
2004. május 12.
BALLA

’…..Tamás belekezd Schubert Esz-dúr impromtujébe. Állok az ajtóhoz dõlve, és hallgatom. A zeneirodalom talán legmegindítóbb darabja: életrõl, szeretetrõl, hitrõl, reményrõl, csalódásról, magányról. Kedvenc zenéim egyike, ezerszer hallottam, de így még soha. Minden hangja, minden csöndje, minden nekiiramodása, minden megtorpanása dacos, fájdalmas, nekiszegülõ és szilaj. Semmi érzelgõsség, ellágyulás, engesztelõdés. Az utolsó akkordot sokáig kitartja. Aztán csend. Arcán hirtelen széles, kamaszos mosoly. Visszatérés a hétköznapokba egy világból, ahol minden más. Isten hozott Tamás!

Szegõ András
Nõk Lapja, 2003

Mostanában csodák születnek a Petõfi Színházban. Egy ilyen varázslatnak lehetett tanuja a közönség, amikor Érdi Tamás felemelõ zongorakoncertjét hallgathatta.

A nagyhírû és nagyszívû fiatalember ajándékhangversenyét a Veszprémben élõ sorstársai javára ajánlotta fel. A koncert Gergõért és taársaiért az otthon egyik kis lakójáért – hirdették a plakátok megyeszerte…..

Érdi Tamás az est házigazdájának karján érkezett a színpadra, szerényen, szótlanul, a nem látók bizonytalanságával,

aztán leült a zongora mellé és megkezdõdött egy különös varázslat. A Mozart, Schubert, Bartók, Liszt és Chopin muzsika szárnyán nemcsak a virtuóz mûvészt ismerhette meg a hallgatóság, hanem a vívódó embert is, aki érzelmeit, örömeit és fel-feltöró bánatát a zene nagyjainak alkotásán átszûrve mondja el a világnak A ‘világtalan muzsikus’, a ‘vak zongoramûvész’ – olvastam korábban egy-egy tudósításban róla…Pedig ez egyik sem állítható valójában Érdi Tamásról, hiszen jobban lát, többet lát sokunknál, akik biológiai értelemben látjuk egymást és a világot, mert õ mögöttes értelemben is érzékeli azt, s hátrányaiból következõen sokszor érettebben fogja fel önmagát és a számára szemmel láthatatlan világot……….a világ számtalan pontján megrendülten, csodálattal, és elismeréssel hallgatják, zeneértõ és zenekedvelõ rajongók. Ahol Tamás játéka felcsendül, megvilágosodik létünk értelme, s a fény a koncertterembõl magvilágítja az utat a látható életbe is. S tudatosítja bennünk: véletlenek pedig nincsenek. Isten, adományaival képes tökéletesen betölteni hiányainkat, beteljesíteni életünket.

Toldi Éva
Veszprémi Napló
2003. október 30.