2012. április 2. (hétfő) 19 óra

Balassi Intézet Londoni Magyar Kulturális Központ

Nézze meg a húsvéti koncerten készült fotókat!
Ölelések Londonban cikk a Cimbora 2012 blogon

A romániai Liszt Év záróeseményén, az Athéneumban, a koncert első részében Liszt Ferenc volt a főszereplő. Iosef I. Prunner vezényletével a zenekar látványos crescendokkal hódolt Liszt temperamentumának a Tasso szimfonikus költeményében ugyanúgy, mint az Á-dúr zongoraversenyben. (tovább…)

2011. december 16., Bukarest, a Liszt Év záró koncertje az Atheneumban, az 1888-ban épült gyönyörű koncertteremben az Enescu Filharmonikusokkal. Az első rész Lisztté, Tasso szimfonikus költemény és a második zongoraverseny.

A plakát csak annyit árul el Érdi Tamásról, hogy Magyarországról jön és  ő az est szólistája. A zongoraverseny megkezdése előtt a Magyar Kulturális Intézet igazgatója, Bretter Zoltán pár szóban megemlékezik a virtuóz, improvizáló Liszt 1846 decemberében tartott bukaresti koncertjeiről. Utána rendhagyó módon ajánlja a közönség figyelmébe Tamást, akiről annyit tudunk meg, hogy talán a legszeretettebb zongorista ma Magyarországon a Príma Primisszima Díjas művész. (tovább…)

„Érdi Tamás úr, Ön egy festőművész!” – ezekkel a szavakkal gratuláltam és mondtam köszönetet a zongoraművésznek, aki rendkívüli tehetségével megajándékozta művészeti és kulturális téren egyre fejlődő kis városunkat, Lendvát.

Életünkben már sok nagy névvel találkoztunk a színpadon, mint például Borisz Berezovszkijjal, aki elképesztő zenei effektusokat, szinte zenekari hangzást csalogat ki a zongorából, vagy Martha Argerich-csel, aki fantasztikus virtuozitásával az emberi fülnek oly könnyedén felfogható, egyben briliáns hangzásokat tud képezni a hangszerén, vagy Nyikolaj Luganszkijjal, aki precizitásáról és zenei tökéletességéről híres…

A zenei világ nagykönyvébe íródott nevek sorát folytathatnánk, és a mai kor közönsége ezt sajnos ki is egészíti a 21. század zeneiparának „robotzongoristáival”, akik törekedve a hangok tökéletes megformálására, a játéktechnika maximális kifejlesztésére, megfeledkeznek arról, ami Érdi Tamás magyar zongoraművész játékában újra és újra életre kelt: a zenéről. Nemcsak virtuóz zongoratechnikája, játékának precizitása teszi őt olyan különlegessé, hanem kifinomult hallása, amelyet nagylelkűen megoszt a hallgatóval is. Új, eddig szinte még fel nem fedezett zenei világot tár a közönség elé: a dallamok, amelyeket megszólaltat – akár rossz állapotú zongorán is (amilyen a Lendvai Zsinagógában található) – szinte megfesthetők. A zenei mondatok váltakozásával a színek is változnak; a meleg, pasztellszínektől indulva a legfényesebb és legélénkebb színskálát is felhasználja zongorajátékában.

Nincs egy azonos „ecsetvonása”, szinte minden hangot, hangzatot más-más színben tüntet fel, de a kompozíció a sokszínűség mellett mégsem veszíti értelmét, hiszen a természetben sem található egy azonos színű virág, azonos alakú levél vagy fűszál, mégis együtt valami elképesztő látványt alkotnak. Érdi Tamás olykor éteri hangzású játéka újra és újra rádöbbentette a hallgatót, vagyis eszébe juttatta, hogy a zene a természet ajándéka, mi, zenészek csupán a közvetítői vagyunk, ne tegyük tönkre! Érdi Tamás, a rendkívüli tehetségű magyar zongoraművész eme zene valódi közvetítője.

a Lendvai Zeneiskola zongoratanárnői